 Kedves fanok!
Tudom, nagyon el vagyok maradva a Skip Beat! manga újabb fejezetével, az újra rajzolós részeken dolgozom már, de az utóbbi időben jó, ha egy órát ültem a gép előtt. Nem akarok magyarázkodni, de ha elárulok pár "személyesebb" dolgot, talán megértitek.
Előzmény: Van két fiú cicánk - első cica tulajdonosok vagyunk - minden szép és jó volt, majd a meglepetések és a tragédiák kb. fél évvel ezelőtt kezdődtek.
A lényeg, hogy tavaly szeptemberben ide járt hozzánk két másik cica egy fiú és egy lány, adtunk nekik enni, miért is ne. Október 1-jén a lány cica úgy döntött, idehozza hozzánk 5 pici babáját. Tündériek voltak mind, persze, hogy ettük őket is, bár eleinte alig-alig láttuk a buksijukat. Szépen nőttek, ahogy hűvösebb lett kezdtek befelé a konyhába jönni és a simogatás is lassan engedve lett. Novemberben macskanáthásak lettek, szinte mind, így egy kis napi gyógyszerezés is kezdetét vette. Majd jött a döntés, ki marad és ki nem. Két lány cica babát tartottunk meg, a fiúkat sikerült örökbe adni decemberben. Csupa boldogság szállt a családra a két kis lányka miatt, a Karácsony is más volt így. :)
Új Év, új remények és álmok, legalábbis ezt gondoltuk. Január végén egyik kicsi lány alig 4 hónaposan tüzelni kezdett, megoldottuk, elzártuk, telefonáltunk a dokinak, aki 2 héttel későbbi időpontot tudott csak adni. Jó, majd csak lesz valahogy addig is. Következő héten pénteken - február 5én - annak a lánykánknak nyoma veszett. Kerestük, de nem találtuk, reménykedtünk abban, hogy talán csak megijedt és majd előjön, de nem így lett. Még azon a héten vasárnap rátaláltunk, de már csak a pici testét hozhattuk haza. Ráadásképp, ha ez a fájdalom nem lett volna elég, papám is combnyaktörést szenvedett aznap. Amíg őt kerestük a másik lány is tüzelni kezdett, így volt rendesen az idegekkel "játék" pár nap lefolyása alatt.
Következő héten ő legalább átesett a műtéten, papámat meg befogadtuk a műtét után majd egy hónapig. Ez idő alatt egy édes kis fiú cirmos cica is felbukkant az udvaron, akit szintén befogadtunk, a hideg miatt.
Márciusban végül örökbefogadtunk egy kicsivel fiatalabb kislány cicát, ő most már egyre szebb és nagyobb. :) A kicsi fiúnak pedig végül új családot találtunk, attól tartottunk, hogy a két nagyobbik összekap vele, ha nagyobbacska lesz.
Ha mindez nem lett volna elég... a héten a kisebbik fiú cicánkat - 2 éves - orvoshoz kellett vinni, mert beragadt a fogába valami. A dokinál kiderült, hogy valami csirkecsont darabja, tőlünk ilyet nem kaptak soha, de most már jól van. :) Plusz a kisebbik lánykánkat ivartalanítani akarjuk, a dokit felhívtuk, de szerinte korai, erre a tegnapi napon tüzelni kezdett ő is. Kapott ma gyógyszert rá, és bízunk benne időpontot is mielőbb kapunk. xd
Jelenleg itt tartunk, ennyi minden történt röpke pár hónap alatt.
Ha a sors és a karma végre egy kicsit a "boldogabb" oldalra billenne, jó lenne, mindezek mellett azért igyekszek pozitív maradni, amennyire ezek után lehetséges. A gyász továbbél a szívünkben, amit az idő majd lenyugtat.
Dolgozom a mangán, tényleg nem kell már sok.
Kaname
|
