 Kedves fanok!
Tudom, nagyon el vagyok maradva a Skip Beat! manga újabb fejezetével, az újra rajzolós részeken dolgozom már, de az utóbbi idõben jó, ha egy órát ültem a gép elõtt. Nem akarok magyarázkodni, de ha elárulok pár "személyesebb" dolgot, talán megértitek.
Elõzmény: Van két fiú cicánk - elsõ cica tulajdonosok vagyunk - minden szép és jó volt, majd a meglepetések és a tragédiák kb. fél évvel ezelõtt kezdõdtek.
A lĂ©nyeg, hogy tavaly szeptemberben ide járt hozzánk kĂ©t másik cica egy fiĂş Ă©s egy lány, adtunk nekik enni, miĂ©rt is ne. OktĂłber 1-jĂ©n a lány cica Ăşgy döntött, idehozza hozzánk 5 pici babáját. TĂĽndĂ©riek voltak mind, persze, hogy etettĂĽk õket is, bár eleinte alig-alig láttuk a buksijukat. SzĂ©pen nõttek, ahogy hĂ»vösebb lett kezdtek befelĂ© a konyhába jönni Ă©s a simogatás is lassan engedve lett. Novemberben macskanáthásak lettek, szinte mind, Ăgy egy kis napi gyĂłgyszerezĂ©s is kezdetĂ©t vette. Majd jött a döntĂ©s, ki marad Ă©s ki nem. KĂ©t lány cica babát tartottunk meg, a fiĂşkat sikerĂĽlt örökbe adni decemberben. Csupa boldogság szállt a családra a kĂ©t kis lányka miatt, a Karácsony is más volt Ăgy. :)
Ăšj Év, Ăşj remĂ©nyek Ă©s álmok, legalábbis ezt gondoltuk. Január vĂ©gĂ©n egyik kicsi lány alig 4 hĂłnaposan tĂĽzelni kezdett, megoldottuk, elzártuk, telefonáltunk a dokinak, aki 2 hĂ©ttel kĂ©sõbbi idõpontot tudott csak adni. JĂł, majd csak lesz valahogy addig is. Következõ hĂ©ten pĂ©nteken - február 5Ă©n - annak a lánykánknak nyoma veszett. KerestĂĽk, de nem találtuk, remĂ©nykedtĂĽnk abban, hogy talán csak megijedt Ă©s majd elõjön, de nem Ăgy lett. MĂ©g azon a hĂ©ten vasárnap rátaláltunk, de már csak a pici testĂ©t hozhattuk haza. RáadáskĂ©pp, ha ez a fájdalom nem lett volna elĂ©g, papám is combnyaktörĂ©st szenvedett aznap. AmĂg õt kerestĂĽk a másik lány is tĂĽzelni kezdett, Ăgy volt rendesen az idegekkel "játĂ©k" pár nap lefolyása alatt.
Következõ héten õ legalább átesett a mûtéten, papámat meg befogadtuk a mûtét után majd egy hónapig. Ez idõ alatt egy édes kis fiú cirmos cica is felbukkant az udvaron, akit szintén befogadtunk, a hideg miatt.
Márciusban végül örökbefogadtunk egy kicsivel fiatalabb kislány cicát, õ most már egyre szebb és nagyobb. :) A kicsi fiúnak pedig végül új családot találtunk, attól tartottunk, hogy a két nagyobbik összekap vele, ha nagyobbacska lesz.
Ha mindez nem lett volna elĂ©g... a hĂ©ten a kisebbik fiĂş cicánkat - 2 Ă©ves - orvoshoz kellett vinni, mert beragadt a fogába valami. A dokinál kiderĂĽlt, hogy valami csirkecsont darabja, tõlĂĽnk ilyet nem kaptak soha, de most már jĂłl van. :) Plusz a kisebbik lánykánkat ivartalanĂtani akarjuk, a dokit felhĂvtuk, de szerinte korai, erre a tegnapi napon tĂĽzelni kezdett õ is. Kapott ma gyĂłgyszert rá, Ă©s bĂzunk benne idõpontot is mielõbb kapunk. xd
Jelenleg itt tartunk, ennyi minden történt röpke pár hónap alatt.
Ha a sors Ă©s a karma vĂ©gre egy kicsit a "boldogabb" oldalra billenne, jĂł lenne, mindezek mellett azĂ©rt igyekszek pozitĂv maradni, amennyire ezek után lehetsĂ©ges. A gyász továbbĂ©l a szĂvĂĽnkben, amit az idõ majd lenyugtat.
Dolgozom a mangán, tényleg nem kell már sok.
Kaname
|
